Mai Montessori: a feminista :: Die Feministin

Néhány bejegyzés türelmetlenül vár befejezés(é)re mostanában. Nem haladok, van néhány sürgős teendő, ilyen-olyan kötelezettség, de ígérem, hamarosan jön több olvasnivaló. Addig is egy röpke (-net):

Tegnap esti olvasmányélmény: Montessori és a feminizmus.

Maria Montessori 1986. július 10-én védte meg doktori disszertációját.  Az első nő Olaszországban a férfiak által uralt tudományos világban: érthető, hogy “médiaesemény” lett a védés. Az újdonsült hírességnek személyesen gratulált egy szenátor is! 

Egy barátnőjének ezt írta Montessori a doktorvizsga után (magyar fordítás tőlem):

“Híres lettem! Másrészt, drága (barátnőm), ahogy látod, ezt nem nehéz elérni. Nem azért lettem híres, mert tudok valamit, vagy mert okos vagyok, hanem a bátorságom miatt, és hogy (ezt) hidegvérrel véghez vittem minden(nek) ellenére. Ez olyasmi, amit az ember mindig elérhet, ha akar(ja), de (az egész) félelmetesen fárasztó /=nagy árat kell fizetni érte?/.”  (Forrás: Raapke, Montessori heute, 170. oldal)

Elképeszt- ő!

https://www.youtube.com/watch?v=1Kuv0766wz8
 

///

Da warten so viele Beiträge im halbfertigen Zustand auf dem Schreibtisch. Ich verspreche, bald wird es mehr zu lesen geben, momentan komme ich aber wegen anderweitiger Verpflichtungen nicht so richtig zum intensiven Schreiben. Heute deshalb nur ein kurzes Zitat von Montessori als Gedankenstoß (nach dem gestrigen Leseerlebnis).

 

Thema: Montessori, die Feministin

 

Es war der 10. Juli 1896; im männerdominierten wissenschaftlichen Leben Italiens erwarb die erste Frau den Doktorgrad der Medizin! Der öffentliche Prüfungsvortrag war – nach heutigem Maßstab – ein „Medienspektakel“, sogar ein Senator gratulierte persönlich zur Prüfung!

Nach der Prüfung schrieb Maria Montessori einer Freundin Folgendes:

„Nun ist alles vorbei. Alle Aufregungen sind zu Ende. Bei dieser letzten Prüfung, die öffentlich war, hat mir ein Senator des Königreichs herzlich gratuliert, um mir die Hand zu drücken. Das war mein bescheidener Rand vom Lorbeerkranz… Also hier bin ich: berühmt! Andererseits, meine Liebe, ist es nicht sehr schwierig, wie du siehst. Ich bin nicht berühmt wegen meines Könnens oder meiner Klugheit, sondern wegen meines Mutes und meiner Kaltblütigkeit gegen alles. Das ist etwas, was man immer erreichen kann, wenn man will, aber es kostet schreckliche Anstrengung.“ (Quelle: Raapke, Montessori heute, S. 170)

Faszinierend!