Pages

22.10.15

About/Questionnaire

Annyi bejegyzés van félig készen a fejemben és nem vagyok hatékony. Ma ezért még egy ötperces röpke valami, "about"/"rólam" gomb helyett. Forrás: Bernard Pivot kérdései, James Lipton átdolgozásában (angolul jön a válasz ma, majd lefordítom magyarra is).
///
Da kursieren so viele Gendanken und halbfertige Blogbeiträge im meinem Kopf und irgendwie bin ich doch nicht effizient beim Schreiben. Daher heute nur noch ein fünfminütiges Etwas, statt "About". Quelle: Proust Questionnaire von Bernard Pivot, überarbeitet von James Lipton.

What is your favorite word?
Mami (if heard from my son). In Hungarian: "darvadozik" (I can not translate it, it´s very literary, barely said in everyday language.)

What is your least favorite word?
The German word "Kita" for kindergarten. Also some of the German names like "Detlev".

What turns you on?
Making something meaningful. Finding somewhere "the meaningful" in it. Inspiring people whit grit and hard-earned stripes. Also: good jazz music in a cosy place with good coffee, wine or good food or all these together with good arts and visual candies.

What turns you off?
Ignorance. Unintelligence.

What sound or noise do you love?
Laughs of my son.

What sound or noise do you hate?
The noise to which Ricky Gervais noted that "There is no need ever to do this." Also: pneumatic hammer.

What is your favorite curse word?
Shoot. (I have to be aware that my son is around, that´s why it should sound less harmful). There are nonetheless some heavier Hungarian curse words, though...

What profession other than your own would you like to attempt?
Jazz diva (if only I could sing...)

What profession would you not like to do?
Housekeeper (cleaning lady): because cleaning up the mess of other people is such a hard job! Also: dustman.

If heaven exists, what would you like to hear God say when you arrive at the pearly gates?
All is forgiven, meet everyone you loved!

Plus one:
Which famous/well known people would you invite to a dinner of seven? (The seventh person are you, indeed.)
Ken Robinson, Meryl Streep, Armin Wolf (Austrian journalist), Gert Scobel (German author, journalist, philosopher), Ricky Gervais, Dee Dee Bridgewater

napok romjai

Mottó: A címet loptam.

Költöztünk. Hónapokig dobozolás, szortírozás... Alábecsültem.

Azt mondják mentálhigiénés szakemberek, hogy a költözés is lehet akkora stresszforrás, mint sorfordító életesemények, döntések (pl. házasságkötés, gyerek születése), akkor is ha örömteli és várt. Ez volt az eddig legnagyobb költözés az életemben, jóllehet már sokban volt részem. De gyerekkel még nem költöztem...
Azt hittem két hét elég lesz és minden doboz rendszerezve, feliratozva kerül abba a helyiségbe, ahová küldtem. Rosszul hittem: nem volt elég dobozunk, húsznál abbahagytam a számolást. Nem számítottam arra, hogy lelkigyakorlatos tevékenységgel ér fel egyedül átnézni mindent szekrényt, megszabadulni az évek alatt felhalmozódott cuccoktól (babaruhák!- minek nevezzelek?). És a személyiségfejlesztő belső munka: rakosgató, gyűjtögető hajlamot levetkőzve eljutni odáig, hogy most rögtön mindent, de tényleg mindent kidobok és megyek sátorozni és szigorúan egy hátizsáknyi holmiból élni, krrrr!
Azt is mondják mentálhigiénés szakemberek, hogy a költözéshez hasonló határhelyzetek előhozhatják komplexusaink, elnyomott érzéseink sűrűjét. Valóban. Kérdéshegyek: Hogy vagyok a változással? Mit jelent nekem, hogy nem ragaszkodok (már?) tárgyakhoz, helyekhez, sőt néha már-már bizonyos emberekhe... Nem, ez csak a krízis miatt elborulás lehet, ugye? Az angolban milyen elegánsan mondják ezt manapság: “I got under the cloud.” Tudhatnak valamit, amit én magyar lélekkel és gondolatokkal nem? Egy kis felhőcske ez, majd elvonul – így kellene érezni?
Az örök komplexus: mi az hogy nem segít senki és miért “kell” mindennek ilyen kínkeservesen mennie, mint mindig? (Persze a „senki“ sem igaz: jött és küldődött segítség, épp annyi, hogy ne őrüljünk meg és ez pont elég volt, csak akkor ezt nem egészen így láttam.)
Miért nem lehet nekem (!) valami (mondjuk a költözés?) végre könnyű?! Mármint légies? Hogy magától, rögtön odavarázsolódik a világos, tiszta sallangmentes „scandi-chic“, ahová szeretném?
Ehelyett dobozromok. Jó, jó, de hónapokig?
Mondják a Montessoriban, hogy költözéskor (vagy családi krízisben) megbomlik az előkészített környezet rendje. Az előkészített környezet a pedagógia központi fogalma: azt jelenti, hogy a hétköznapi élet valódi kellékei elérhető helyen és rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban a gyerek rendelkezésére állnak, megvan az ismert helyük, valamint megengedett, hogy ezeket a tárgyakat a gyerek használja és ezáltal megélje, hogy kompetens. Világos, tiszta, rendes, sallangmentes, minimalista fizikai környezet, szép és funkcionális használati tágyak: így nézne ki az ideális előkészített környezet. Az ideális... És persze a felnőtt vagy a pedagógus feladata lenne ezt a tárgyi környezetet megfelelően előkészíteni.
De nem csak a tárgyak, hanem az ember is az előkészített környezet része. Ha a gyerekért felelős felnőtt ideges és nem érzi magát a helyén, akkor ez - forradalmi újdonság! - tükröződik a gyereken is. A környezet meg oda-vissza hat a koncentrálóképességre és így mindenki hangulatára. Hogyan lehet egyébként Montessori-módra költözni? (Költői kérdés, tudom.)
Személyes konklúzió: az előkészített környezet hiánya jobban megviselheti a felnőttet (ld. szerk.), mint a gyereket és nagyon is lehetséges, hogy a pedagógia alaptételei nem kevés önismereti feladatot ill. impulzust adnak 0-99 éves korig.
Jelentem: már alakul a shiny bright new... és már inkább közelebb vagyunk hozzá, mint távolabb. Hamarosan bemutatódik itt a blogon is, meg még annyi izgalmas kérdésről lenne jó írni, beszélgetni! Egyre csak hosszabboddik a témalista.
Van itt valaki amúgy, aki esetleg kommentelni is merne?

Folyt. köv.
 
BLOG TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS