szeptember 17.

Ma minden verőfényes: szivárványszínben törik a nap sugara az ablaküvegen. Hogy képzeli? Hogy merészel szikrázóan sütni? Pont ma!? Ma lenne a születésnapja…

Most látom csak, hogy milyen óriás ő. Pedig akkor mennyit tiltakoztam, hogy hagyja a dagadt ruhát másra. Részben most is jogosnak érzem a toporzékolást. Jogra appellálni is már mindhiába…

Neki nem kellett nagyszabású életcél, sem projekt. Ő naponta részt vett a megváltás művében: csak tette a dolgát - azt mondják, lelkiismeretesen. Idült ülepeket pelenkázni, ránctól aszott érdes bőrű testeket mosdatni, megfogni a halálfélelemben remegő kezet és egy pillantásban megfüröszteni a lelket: ez az lehet?

Nekem mi ez az az? Hol az értelme a - minek is?

Tavaly október közepe táján jött ki a diagnózis. Akkor még nem tudtuk, hogy karácsonykor már…

Szeptember 17-én lett volna 58 éves.

Ott nyugszik most, ahol tavasszal kankalinok nyílnak...