Interview: Orsi & HelloAnyu

Beszélgetés Lipták Orsival, a HellóAnyu alapítójával

(Coming soon: die deutsche Übersetzung)

Lassan egy évtizede már, hogy hozzá jártam spanyolórákra. A spanyolom azóta nem sokat fejlõdött, az õ elsõszülöttje (ld. kép lent; aki akkoriban óvodás volt) viszont már kész nagylány. És persze a gyerekeken kívül is sok minden történt azóta… Orsi megalapította a HellóAnyut, az elsõ olyan gyerekbarát kávézót Budapesten, amely egyben kulturális közösségi tér is, azaz gyereknevelés körüli témákban (hordozós csoporttól vállalkozó anyák klubjáig) széles programajánlattal vár kicsiket és nagyokat.

(A fotók tavaly nyáron, budapesti látogatásunkkor készültek. Akkor beszélgettünk Orsival az alapítás nehézségeirõl és többek között arról a bizonyos alapítói eufóriáról is, nyugtalanító érzésrõl, hogy megvan az ötlet, de a megvalósításig még rengeteg apró kihívással, idegörlõ akadállyal kell megküzdeni. Az alábbi interjú beszélgetésünk írásbeli folytatása.)

Túl vagytok az első éven. Sok programot szerveztek. Kialakult már egyfajta rutin?

Egyfelől minden állandó mozgásban van, és elképzelni is alig tudom, hogyan lesz ebből valaha is kőbe vésett rutin :) Eleinte néhány beugrós segítségtől eltekintve egyedül vittem az ügyek nagy részét, a pultozástól a beszerzésen, programszervezésen, hétvégi zsúrokon át a takarításig. Ez embert próbáló időszak volt, de rengeteg tapasztalatot is szereztem vele, ami máig nagyon sokat segít. Aztán pár hónap után nyár végére négyen lettünk, és még aránylag átláthatóan tudtunk működni. Ahogy egyre többen vagyunk, több szervezésre, rutinra is van szükség, hogy összehangoltan tudjunk dolgozni. Mivel mi vagyunk az első családbarát közösségi tér és anyaközpont Budapesten, nem nagyon tudtunk másoktól átvenni működési gyakorlatokat, bár voltak, akik így is nagyon sok tapasztalatot át tudtak adni. Úgyhogy ezt is mi teremtjük, és nagyon szépen  alakulnak a napi és heti rutinok, szerepek, feladatok.

Mit tanultál a “gyerek” első évében?

Hogy a gyerek minimum két gyerek, szóval egy innovatív társadalmi vállalkozást a nulláról kitalálni és beindítani, majd működtetni valószínűleg felér egy ikerpár gondozásával :)

Hogy semmihez nem érdemes mereven ragaszkodni: számomra mindig jobban működött a párbeszéd, a rugalmasság, a folyamatok szerves alakulásának lekövetése. Akár a hely előkészítésénél, akár a menütervezésnél, akár a csapatban a szerepek kialakításánál. 

Hogy érdemes mindenki véleményét meghallgatni, hogy csapatban nagyon jó dolgozni, de sokszor kell valaki, aki irányít és döntést hoz – ezt a szerepet nem volt könnyű felvállalni, de alakul ez is...

Menjünk vissza a kezdetekig: mikor határoztad el, hogy megvalósítod az álmodat és mennyi időbe, álmatlan éjszakába került a projekt a kapunyitásig?

2010-ben írtuk le először az alapszabályba, hogy családbarát közösségi teret, anyaközpontot hozunk létre Budapesten. Akkoriban még nem szerepelt a köztudatban se az anyaközpont, se a családbarát közösségi tér szavak, és a társadalmi vállalkozások is sokkal kevésbé voltak láthatóak. Viszont már elkészült egy sokat érlelt terv (2003-ban született az első gyerekem, azóta dédelgettem ezt az álmot) és egy közel végleges üzleti modell, ehhez kezdtünk el helyet keresni, és körbejárni, hogyan lehetne megvalósítani.

2013-ban élesedett a helyzet, mert akkor két szervezet (NESsT, NCTA) is annyira fontosnak találta az ügyet és a modellt, hogy úgy döntött, segít az elindulásban. Innen datálható a tényleges megvalósítás kezdete, egyrészt a gyermeki izgalom, amikor az álom elkezd beszűrődni a valóságba, ezzel együtt pedig a rengeteg álmatlan éjszaka, mert szinte a nyitásig borotvaélen táncoltunk és alig maradt, aki elhitte, hogy egyszer valóban kinyitunk.

Orsi és a 2003-ban született nagylány

Hogy nézett ki a víziód eredeti változata és milyen viszonyban áll a megvalósult álom az első tervekkel összevetve?

Szinte ugyanígy, bár sokan próbáltak eltéríteni, mert valószerűtlennek tartották az ötletet vagy túl macerásnak találták a megvalósítást. Egy maximálisan családbarát teret szerettem volna, ami befogadó, mindig nyitva áll, teljesen bababarát, gyerekbarát, mégis felnőtteknek szól. Nem kell belépőjegyet venni, óradíjat fizetni, regisztrálni, bármikor lehet kávézni, beszélgetni, dolgozni, önsegítő, támogató közösségre találni, együtt, egymástól tanulni, miközben a gyerekektől sem kell elszakadni… Viszont az is fontos volt, hogy ne egyetlen fenntartótól vagy pályázati forrástól függjön a létünk, ezért olyan formára volt szükség, ami lehetőleg önfenntartó, vagyis az üzleti fenntarthatóság és a társadalmi fenntarthatóság egyensúlyban van. Számomra ehhez a környezeti fenntarthatóság harmadik pillére is elengedhetetlen – és ez mind benne van a mostani HellóAnyuban. Hálás vagyok mindenkinek, aki hosszabb-rövidebb ideig kísért, támogatott az úton, mert ez valóban egy megvalósult álom :)

Mi volt a legnagyobb kihívás a nyitásig?

Nagyon sok hatalmas kihívás volt :) Talán hinni abban, hogy a sok-sok nehézséggel, ellenvéleménnyel dacolva van létjogosultsága egy ilyen helynek, és lesz is annyi erőm, hogy végigvigyem a folyamatot.

A HellóAnyu színes programkínálatában helyet kap többféle szülői stílus, nevelési irányzat és széles palettát mutat a támogatóitok listája is. Hogyan lehet megtartani ezt a befogadó, otthonos hangulatot és egyben - különféle igényeit tekintve - kiszolgálni egy sokszínű vendégkört?

Egészséges finomságok mindenk

Számomra nagyon fontos, hogy bárki bejöhessen, ne érezze kirekesztve magát csupán a nevelési elvei vagy életstílusa miatt. Nem foglalunk állást szoptatási, hordozási, nevelési vagy oktatási irányelvek mellett vagy ellen, ugyanakkor berendezésünk, játékaink természetközeliek, újrahasznosítottak, alapanyagaink vegyszermentesek. Se én, se a tanácsadóink senkit se szeretnék kapacitálni, hogy mikor mit egyen a gyereke, meddig szoptassa vagy mikor és melyik intézménybe járassa vagy ne járassa, hiszen épp az a lényeg, hogy mindenki megtalálja a saját magának, gyerekének és családjának leginkább megfelelő alternatívákat és egyensúlyt. Na ez az, amiben leginkább segíteni szeretnék, akár magával a HellóAnyuval, akár az itt megtalálható programokkal, beszélgetésekkel, tanácsadásokkal, munkahelyteremtéssel: ne kerüljön senki pusztán azért hátrányos vagy korlátozott helyzetbe, mert kisgyerekei vannak, legyen szabadsága választani, és úgy megélni az anyaságot, ahogy neki és a családjának a legjobb.

Mekkora most a HellóAnyu csapata és hányan fordulnak meg rendszeresen nálatok?

Mi jelenleg tízen vagyunk, ebből szinte mindenki családbarát, részmunkaidős állásban dolgozik. Naponta 20-30 család is megfordul nálunk, hetente 50-100 fő vesz részt a programjainkon.

Mi az első gondolatod, amikor reggel kinyit a HellóAnyu?

A kávé! És hogy mennyire hihetetlen és csodás, hogy itt vagyok a saját kávézómban, a saját munkahelyemen, egy csomó klassz emberrel körülvéve :) Még most is alig tudom elhinni.